Az érzést, amikor legszívesebben kirohannánk a világból, földhöz vágnánk valamit, vagy ordítanánk egy hatalmasat, szinte biztos, hogy már mindannyian átéltük. Megesik, hogy összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, az egyik problémát még meg sem oldottuk, de már ott a következő feladat.
Mindezekkel persze a mindennapok rohanásán túl kell megbirkóznunk, holott éppen elég gondot okoz egész héten a munka, az iskola, a család és a háztartás.
Pedig a harmónia, a kiegyensúlyozott és nyugodt légkör, a feszültségektől mentes élettér és "az otthon melege" minden ember számára elengedhetetlenül fontos lenne. A valóságban azonban meglehetősen keveseknek adatik meg ez az idilli állapot.
A NyugvóPont ötletét
a harmóniára való törekvésem,
és az elmúlt évtizedek alatt szerzett
tapasztalataim hívták életre.
Munkám során számtalan esetben találkoztam magányos, nehéz sorsú, megkeseredett, kétségbeesett, vagy éppen gyógyíthatatlan betegségben szenvedő emberekkel. A velük töltött rövid, néhány perces találkozások után mindig úgy éreztem, hogy egy csendes, nyugodt helyre, és több időre lett volna szükség, hiszen érezhetően örültek, hogy valakinek végre elmondhatták, mi minden foglalkoztatja őket, és milyen problémákkal küzdenek meg nap mint nap. Nekem pedig hiába voltak megoldási javaslataim, a rendelkezésemre álló öt-tíz perc semmiféle segítségnyújtásra nem volt elegendő.
Így történt, hogy szép lassan rájöttem a megoldásra, és családom támogatásával létrehoztam a NyugvóPontot.
Mert mindenkinek
kell egy hely, ahol...
- mindig van elegendő idő,
- végre csak magunkra figyelhetünk,
- harmónia és nyugalom vesz körül minket,
- meghallgatnak bennünket,
- komolyan veszik a problémáinkat,
- segítséget kapunk.